P. Szabó József képes útleírása KÍNA – KÖZELRŐL Egy-egy fővárost látni sohasem elég az egész ország megismeréséhez, és Kínára különösen áll, hogy még a 8 millió 800 ezres lakosú Peking sem tükrözheti a csaknem milliárdos lakosság és a szubtrópikus déltől a sivatagos északig terjedő ország sokféleségét. E képes riportsorozat szerzője is csak villanásokat tud bemutatni e sokféleségből, de „kilép” a fővárosból: milliós nagyvárosok és apró falvak, a Sziklaerdő nem mindennapi turistalátványossága, Dél-Kína soknemzetiségű vidékei és az elgondolkodtató új kísérlet, a különleges gazdasági övezetek szerepelnek a képsorokban. A különleges gazdasági övezetben 1. Különleges konzorcium, egy különleges gazdasági övezetben, Zhuhaiban, amelynek összterülete csaknem hét négyzetkilométer, közvetlenül Hongkong és Macao szomszédságában. A konzorcium tagjai egy gyógyszergyárat irányítanak, de Zhuhaiban nemcsak ipart telepítenek a kínaiak, hanem turisztikát és kereskedelmet is, mégpedig igen sajátos módon. Mintegy „bázisként” máris felépült körülbelül másfél ezer modern lakás, amelyet Hongkongban és Macaóban értékesítenek. A vevők – üzletemberek, kereskedők – hivatalos kínai papírokat kapnak arról, hogy egyszer s mindenkorra ők a lakások tulajdonosai. Van, aki elsősorban azért vesz Zhuhaiban lakást, hogy legalább a hétvégéken kimeneküljön Hongkong vagy Macao zsúfolt kőrengetegéből. Az ő számukra máris felépült egy „szórakoztatókombinát” – luxusbárokkal, játékkaszinókkal, lovardával, fedett lőtérrel stb. Mivel pedig a különleges zónák tervezői komolyan veszik, hogy – saját megfogalmazásukban – „a külföldi tőkét becsalogassák Kínába”, Zhuhaiban mindenért fizetni kell, és minden méregdrága. Persze a profit sem kevés, és például a szórakoztatókombinát felépítője is külföldi, tehát a profitnak egyelőre ő a haszonélvezője. Legalábbis arra a 12 évre, amelyre szerződést kötött a kínai hatóságokkal. Ugyanez a helyzet a konzorciumot közelebbről érintő vegyesvállalatokkal, amelyekből – az üvegipartól az elektronikáig – sokfélét terveznek. Kína csak a földet adja, és a föld tulajdonjogáról nem mond le, de ezenkívül a kedvezmények sorozatát biztosítja a külföldi vállalkozóknak. A bevitt technológiára, alapanyagokra vámmentességet kap, a gépeket vagy akár egész gyárakat minden kötöttség nélkül el is adhatja másik tőkésnek, a termékeket tetszés szerint értékesítheti, messzemenő adómentességet élvez stb. „A különleges gazdasági övezetek telepítése hosszú távú gazdaságpolitika Kínában” – mondják a kínaiak, és hozzáteszik: „az előnyök is csak hosszú távúak lehetnek”. A külföld egyszerre érdeklődik és vonakodik. Elsősorban az amerikaiak, franciák, japánok, angolok és – természetesen – a tengerentúli kínaiak részéről van érdeklődés. A vonakodás pedig mindenekelőtt az ipartelepítésben érezhető és – értelemszerűen – a belpolitikai bizonytalansághoz, a bizonytalan gazdaságpolitikához kapcsolódik… 2. Guangdung, amely a különleges gazdasági övezetek egyik „hazája”, más, mint Kína, mint Kína többi része! A tartomány fővárosában, Kantonban a Dior reklámozza a legújabb francia divatot. Egyelőre csak szigorúan vett „kiállításon”, ahol mindent a szemnek, de semmit a pénztárcának. A kiállított cikkeket nem is a kínai pénztárcák szerint árazták, ámbár a szomszédos japán boltban a kínai tévékészüléknél többszáz jüannal drágább japán masinákért sorba állnak. Farmernadrágos fiatalok amerikai trikók és Farmernadrágok között válogatnak. Pekingben legfeljebb a külföldieknek fenntartott „barátságboltokban” kapnak japán tévét, amerikai farmert, Suzuki motorkerékpárt azok a kínaiak, akiknek hivatali beosztásuknál fogva megfelelő vásárlási engedélyük van, vagy valamilyen más úton-módon ilyen engedélyhez és – nem utolsósorban a kizárólag a külföldieknek nyomott különleges bankjegyekhez jutottak. 3. Kínában más pénz van forgalomban a külföldieknek, és más a kínaiaknak. Külföldi „kínai pénzzel” hivatalosan nem is fizethet, de azért – vagy éppen ezért – Kantonban is előfordul, hogy a kínai kereskedő csak a különleges „külföldi” bankókat hajlandó elfogadni – egyrészt, mert „feketén” a névértékük dupláját érik, másrészt mert a különleges boltokban olyan áruhoz jutnak értük, ami sehol másutt nincsen. Kantonban azonban ezek az áruk – és talán a különleges „külföldi” pénz is – a szomszédos Hongkongból és Macaóból származik. Legális úton – a rokonoktól! Szinte minden családnak akad hongkongi rokona. Hongkongi pénzből modern üzletházak épülnek, még modernebb villanegyedekkel, amelyek megint Hongkongot varázsolják Kantonba, amely alig-alig hasonlít Pekinghez vagy más kínai városokhoz. A kantoni árkádokat összekötő úttesten pedig nemcsak a forgalom hongkongi méretű, hanem az úttest fölött, a valaha volt politikai jelmondatok helyén Hongkongra emlékeztetnek azok a fehér transzparensek is, amelyek fekete tussal rajzolt írásjelei „társadalmi összefogást” sürgetnek a bűnözéssel szemben. Összkínai jelenség, hogy mindenütt újjáélesztik például az utcabizottságokat, hogy gátat vessenek a rohamosan terjedő bűnözésnek, de a hongkongi mérce leginkább csak Kantonra jellemző. 4. Pekingben elvétve még előfordul egy-egy gyár bejáratánál vörös dísztábla, Mao vagy Hua elnök kézírásával, de semmiképpen nem Kantonban, amelyre éppen az jellemző, hogy messze van Pekingtől, de közel Hongkonghoz és Macaóhoz. Az újabb gazdasági „kiigazítás”, a beruházási stop, a kiásott munkagödrök, a félbehagyott vagy el sem kezdett építkezések városává tette Pekinget, Guangdungban viszont nemcsak a főváros, Kanton építkezik gőzerővel – és külföldi tőkével –, hanem szinte az egész tartomány. Ellentétben a központi költségvetés hovatovább krónikus hiányával, Guangdungnak tekintélyes költségvetési többlete van! A jó gazdálkodásból, amihez például az is hozzátartozik, hogy a vállalatok önálló szerepkörét nagyon komolyan veszik… 5. Legkisebb guangdungi rattanszövőgyár igazgatónője is fejből tudja, hogy „Guangdung több mint kétezer ipari üzeméből csak kétszáz, tehát mintegy tíz százalék dolgozik a nagyobb önállóságot biztosító ksérleti rendszerben, de ezek adják a tartomány össztermelésének kereken 60 százalékát”. Ami még érdekesebb: Guangdungra nem vonatkozik a kínai párt tavaly decemberi munkaértekezletének döntése, amely szerint – a decentralizálás káros kinövéseinek ellensúlyozására – Kínában nem növelik tovább a vállalatok döntési jogát, nem szélesítik a 6000 kísérleti vállalat körét, sőt, befagyasztják a reformot. Guangdung mindezek alól kivétel, sőt – itt új üzemeket akarnak bevonni a kísérletbe, amely a termékstruktúra meghatározásától a rosszul dolgozó vezető leváltásáig, a dolgozók felvételének és elbocsátásának jogáig sok területen jelent nagyobb önállóságot a vállalatvezetésnek. Persze Guangdung jól menő gazdaságát is sújtja például a munkára váró fiatalok gondja: a tartományban 400 ezer fiatal vár munkára, azaz ennyien munkanélküliek, de a számuk minden új évjárattal növekszik. A megoldást – megint a gazdasági övezetektől várják, amelyek a többi között „szakembergyárak lehetnek egész Kína számára”. Marad a kérdés – hogyan? Mivel a külföldi tőke viszont a különleges övezetektől is profittermelő gyárakat remél, és szándéka, reményei aligha találkoznak a kínai érdekekkel. A guangdungi érdekekkel sem… FORRÁS: Ország-Világ 18-19 oldal, XXV. évfolyam 26. szám, 1981. július 1.
lhotx